Fül-orr-gégész Szabadkán

BERA: objektív hallásmérés

A BERA (angolul Brainstem Evoked Response Audiometry, agytörzsi kiváltott válasz audiometria) olyan audiológiai vizsgálat, amely a hallóideg és az agytörzs hangingerekre adott elektromos válaszát rögzíti. A hagyományos hangküszöb-audiometriával ellentétben a páciensnek nem kell gombot nyomnia, sem jeleznie, hogy hallotta-e a hangot: a választ elektródákon keresztül, objektíven mérjük, életkortól és együttműködési képességtől függetlenül.

A vizsgálat fájdalmatlan és nem invazív. A homlok és a fülek mögötti bőrfelületre kis felszíni elektródákat helyezünk, a fejhallgatón át pedig rövid hangjeleket játszunk le. A páciens ezalatt nyugodtan fekszik, ellazulva vagy alva, a készülék pedig hullámok sorozatát rögzíti. Ezek alakja, megjelenési ideje és az a leghalkabb jel, amelyre még megjelennek, megmutatja, milyen szintig jut el a hang, és rendben halad-e végig a hallópályán.

A BERA-t leggyakrabban olyan csecsemőknél és kisgyermekeknél végezzük, akiknél a hallásszűrés nem volt rendben, vagy halláscsökkenés gyanúja áll fenn, valamint késett beszédfejlődésű gyermekeknél. Felnőtteknél az egyoldali vagy a két fülön eltérő mértékű halláscsökkenés, az egyik fülben jelentkező fülzúgás és a szédülés kivizsgálásában segít, mert elkülöníti a belső fül károsodását a hallóideg mentén kialakult elváltozásoktól, és irányt ad a további diagnosztikának. Akkor is alkalmazzuk, amikor a hagyományos audiometria eredménye nem megbízható.

A vizsgálatot Prim dr med Marko Sente fül-orr-gégész és audiológus végzi. A BERA vizsgálat előzetes időpont-egyeztetéssel, többnyire fül-orr-gégész szakorvos javaslatára történik. A haj legyen tiszta, zselé és krém nélkül, a kisgyermekek pedig alva viselik a legkönnyebben a vizsgálatot, ezért jó, ha a gyermek álmosan érkezik. Az előkészület minden részletét az időpont egyeztetésekor elmondjuk.

Mandulagyulladás gyermekeknél: mikor kezeljük, és mikor távolítjuk el

A mandulának megvan a maga szerepe, ezért nem azért távolítjuk el, mert nagy. A döntés a gyulladások számától és súlyosságától függ, valamint attól, hogyan lélegzik és alszik a gyermek.

A mandulák a garat nyirokszövetének részei, és kisgyermekkorban megvan a maguk feladata. Ezért a mandula mérete önmagában nem indok a műtétre. A megnagyobbodott mandula gyermekeknél gyakori, és sokszor átmeneti lelet.

Az első kérdés az, hogy a gyulladás vírusos vagy bakteriális. A gyermekkori torokgyulladások többsége vírusos, és tüneti kezelést kap, antibiotikum nélkül. A streptococcus okozta mandulagyulladást antibiotikummal kezeljük, és itt fontos, hogy a kezelést végig kell vinni, nem pedig a panaszok megszűnéséig szedni. A megkülönböztetéshez a klinikai kép, és ha szükséges, a torokváladék-tenyésztés vagy a gyorsteszt segít.

A második kérdés a gyakoriság. A mandula eltávolítása akkor merül fel, amikor a gyulladások ismétlődnek és hosszabb időn át dokumentáltak, amikor magas lázzal és iskolai hiányzással járnak, amikor szövődmények, például tályog alakultak ki, vagy amikor a háttérben reumás vagy vesét érintő szövődmény áll. Az epizódok száma és súlyossága, időben rögzítve, többet ér a benyomásnál.

A harmadik kérdés a légzés. A gyermekek egy részénél nem a gyulladás a probléma, hanem az elzáródás: a gyermek horkol, szájon át lélegzik, nyugtalanul alszik, fáradtan ébred, és alvás közben légzéskimaradásai vannak. Ilyenkor gyakran az orrmandula is érintett. Ez a tünetegyüttes ma a leggyakoribb műtéti ok, mert az alvás alatti légzészavar hatással van a növekedésre, a viselkedésre és a figyelemre.

A döntés tehát a kórtörténet és a vizsgálat alapján születik, nem egyetlen súlyos gyulladás alapján. A fül-orr-gégészeti vizsgálat célja az, hogy elválassza azt a gyermeket, akinek követésre van szüksége, attól, akinél a műtét valóban megoldja a problémát.

Nem rosszul hallok, csak nem értem a zajban

A halláskárosodás első jele többnyire nem a csend, hanem a beszédértés nehézsége háttérzajban. Az audiológus szemszögéből.

A páciensek ritkán érkeznek azzal a mondattal, hogy rosszul hallanak. Sokkal gyakrabban mondják, hogy hallják, valaki beszél, de nem értik, mit mond, különösen társaságban, étteremben vagy amikor szól a televízió. Ennek az az oka, hogy a halláskárosodás többnyire először a magas frekvenciákon jelentkezik, és éppen ezek hordozzák azokat a mássalhangzókat, amelyek megkülönböztetik a szavakat. A magánhangzók, amelyek mélyebbek, hangosak maradnak, így a beszéd jelenlévőnek, de elmosódottnak hallatszik.

Ezért a hangerő növelése nem oldja meg a problémát. A hangosabb beszéd zajban ugyanolyan érthetetlen marad, a környezet pedig előbb veszi észre, hogy a televízió egyre hangosabb, mint ahogy a páciens észrevenné, hogy nem hall.

Az audiológiai vizsgálat azért van, hogy ezt megmérjük, ne pedig megbecsüljük. A tisztahang-audiometria frekvenciánként és mindkét fülre megállapítja a hallásküszöböt, a timpanometria a középfül állapotát és a dobhártya mozgékonyságát ellenőrzi, a beszédaudiometria pedig azt mutatja meg, ami a pácienst valójában zavarja: hány szót ért meg adott hangerőn. A lelet elválasztja a vezetéses halláskárosodást, amely gyakran kezelhető, az idegi eredetűtől, amelyet rehabilitálunk.

A halogatásnak ára van. A használaton kívüli hallás idővel rontja a beszédértést, mert az agy elveszíti a gyakorlatát a hangfeldolgozásban. Ezzel együtt jár a beszélgetésből és a társaságból való visszahúzódás is, amit könnyen a jellemnek tulajdonítanak, nem a hallásnak.

Vannak helyzetek is, amelyek nem tűrnek halasztást: az egyik fül hirtelen hallásvesztése, a szédüléssel kísért halláscsökkenés, a csak az egyik fülben jelentkező fülzúgás, és a sérülés vagy fertőzés után hirtelen megváltozott hallás. Ilyenkor a vizsgálatot azonnal egyeztetjük.